Csütörtökön összejöttünk Robinál egy kis pipázásra, mert Adriánnak korizhatnékja volt, én meg úgy voltam vele, miért ne. Útközben a szén és a dohány kicsit szétnyomta a lábam, de hálistennek nem morzsolódott szét. A dohány a régóta érlelt Nakhla Banán, amit féltve őriztem a szekrényem aljában.

Még anno vagy Pesten vettem, vagy rendeltük, de az biztos, hogy egy ideje megvan. Valószínűleg az idő megérlelte, mert nakhlához képest egész finom, füstje van, az egyedüli hátulütője, hogy néha elmegy, és a szén újrapozícionálása se segít. Közbe megbeszéltük a sátorozás részleteit, ki hogy hol miben meddig mikor satöbbi. A fejleményekről már csak a következő postban tudok írni. Stay tuned.