Ez embertelen! Hazaérek végre, mondom majd pihi, erre Manny megint hív -pedig a próbájukról jövök- hogy nem gond, ha átjönnek pipázni? Hát, mondom gyertek, de ha lehet, ne hányjatok össze semmit! OK, rendben, akkor jönnek. Egy óra alatt elvergődtek hozzánk. Addigra egy kimosott, csillogó-villogó shisha várta őket Waha Red Bull-al tömve. El is fogyott sajnos :(

Még jó hogy Szandi jött, mert a konyhában csak ő meg én voltunk józanok. A többi kettő sem éppen részeg, csak a spicc különböző szinjein. Ádám a vigyorgás és a fejledöntős elalvás között, Joey meg a behányok a vizipipa illatától és a földön, ülve, akárhol elalszok között. Nyomott is egy szundit a fürdőajtóban fekve, míg mi élveztük a füstöt. Na, mondom ezekkel ver az Isten. Megnéztük hogy él-e még ittasabb barátunk, felkeltettük, mondtam neki, hogy menjen be netezni. Bement, irány a YouTube, zenehallgatás. Mindezt este fél tízkor, úgy, hogy nincs külön szobám, húgaim már alusszák az igazak álmát, édesanyám is egy üvegajtónyira... Bementem, kihúztam a hangszórót a konnektorból, mondtam neki, hogy nézzen mást. Visszamentem a konyhába, erre a másik nagyon eszes is bevergődött. Ülve bóbiskoltak egymás mellett. A két még értelmes ember maradt a konyhában. Beszélgettünk, szívtam a cuccot... Végül felkeltettük azt a két agyatlant, és hazamentek. Én pedig végül megírhattam ezt a néhány post-ot.