Kezdjük ott, hogy arra vártam, hogy majd Kala megírja ezt a postot.  Amint látjátok, nem tette... Mesés estém utáni nap meglátogattak barátaim. Összejött a blog csapata és Manny is megjelent. Azt hittem Daninál van a dohánytartóm, de mint később kidetült, táskám feneketlen mélyén elkallódott. Hozott másikat, az eredeti is meglett, de avattunk inkább.

Nem is bánom, valami mesés ez a csúnyafestékes valami. Tökéletesen rá lehet feszíteni az alut, mert gyorsabban szűkül. Al Waha Cola került bele. Kisherceg kételkedett benne, de végül is, szerintem hű a nevéhez, csak ugye a szénsav. Szívogattuk, beszélgettünk, az új őrült zenéket toltuk mellé... Egy szóval elvoltunk. Adrián elindult haza, mert ugye meló másnap, fáradt volt, meg hasonlók. Gyújtsunk még eget? Miért ne? Akkor elő a Waha Sárgabarackkal! Volt is barackos üdítő itthon, akkor mondom hajrá, majd löttyintünk a tartályba azt. Meg is történt, nagyon tömény lett az iz így, szóval egy fogta a szenet, egy a testet, egy meg vízre cserélte a selejte elmetermékének szüleményét képező üdítőt. Így már rendben volt. Olyan dolgokról kezdtünk beszélgetni, amik szerintem még soha sem jöttek elő. Kvantummechanika, elméleti matematika, megújuló energiaforrások, a CERN... Végül a két kerékpáros is elindult haza. Nekem meg maradt a pakolás és a pihi.