Május 1. a munka ünnepe. A lényege, hogy a település apraja nagyja kivonul a helyi party-ra és telezabálja magát jó zsíros kajákkal, megveszi a leggagyibb cuccokat, a jobbak be is basznak ahogy kell. Hát mi ezévben szakítottunk a hagyományokkal, én csak buszról láttam a tömeget, de nem is vonzott most a sok mulatós tucc-tucc.

Elindultunk a Tisza-part felé, de valami felsőbb erő közbeszólt, úgy fújt a szél, hogy csuhaj. Hiába nézegettük a lehetséges szélvédett helyeket, nem találtunk egyet se. Végigbattyogtunk a sétányon, sittesebbnél sittesebb placcokat néztünk ki, de aztán ráleltünk az igazira. A Verseghy-park füves területére lepakoltunk, tiszta idilli minden, öröm, boldogság. Mivel kisebb kavarodás volt a dohányok körül, ezért ismét a Nakhla barack lett használva. Sebaj, kisherceg... atomjaira szedte a darabokat, így még jobb lett az íze. A szél kicsit itt is vicceskedett, de a pipa megállt, mi is elvoltunk...Ez a mi ünnepünk.