Adrián barátom már egy ideje rágja a fülem, hogy látogassam meg a munkahelyén. Tudni kell rólam, hogy ha nem buszozok, akkor kések mint állat. Röpke 40 perccel később értem oda a tervezettnél, úgyhogy már munkaidőn túl volt, be se kellett mennem. Felhívtuk Róbertet, hogy pakoljon be sok vizet meg tűt, és induljon el a Verseghy park felé.

Mi eközben végigrobogtunk a városon, el Adriánhoz, fel a pipáért, ameddig ő átvedlett én kidzsuváztam a kerámiát, vissza le a biciklikhez, ugyanúgy vissza, célbavettük a parkot és egész gyorsan oda is értünk. Robi addigra már bőszen nyomogatta a telefonját, csinálta a képeket a hűséges olvasóknak. Letelepedtünk egy árnyékosabb részre, tudniillik volt vagy 32-33 fok, meg nemkevés UV sugárzás. Na mit tömjünk? Waha Cappucino, hajrá. Elég sűrűn kellett kortyolgatni a vizet, ilyen melegben főleg. Miután elegünk lett ebből a tömésből, úgy gondoltuk bőven ráérünk, tömjünk egy AHG-t. Ez a dohány történetesen nálam volt, hoztam is magammal, a Coránál beraktuk Adrián táskájába. Balszerencsénkre amikor eljöttünk Adortól, egy másik táskát hoztunk, amibe a pipa van, szóval az ott maradt... Mi van még akkor helyben? Valami gyümölcs, ami olyan mint a szar PEZ, barack, aminek kezd elmenni az íze, és...KÁVÉ. Ameddig Robi tömte mi elbattyogtunk fagyit venni, kávés nem volt, ezért maradt a Bianco-s meg egy karamellás. 1-1 gombócra való volt nálunk, nem készültünk ilyenre, szóval mire ténylegesen elkezdett füstölni a pipa, már elfogyott a fagylalt. A kávés dohány úgy levitte a vérnyomásomat, hogy alig tudtam felállni utána, a hazatekerésről ne is beszéljünk. Valószínűleg egy kis napszúrás is befigyelt, de azóta már kihevertem.

Ahogy a címben is említettem, ez a hely az új Mekka, alig várom, hogy a szolnoki pipás arcok feltöltsék a gyepet a füstölőikkel, és ködbe borítsuk a környéket :D