Összegyűltünk 4-en pókerezni Róbertnél, tét nélkül, csak funból, a lényeg úgyis a társalgás, szocializálódás. Mivel a ez a fajta kártyázás elég necces pénz nélkül, mindenki röhögve megadott mindent mindenre, így eshetett meg az, hogy Robinál volt a 100-as chipek nagyrésze, Szandi rebuy-olt, én a semmiből feljöttem, Adrián meg vegetált... Végülis egy vakond keretében befejeztük, allin mindenki, 5 lap leterítve, és egyesével mutatjuk meg a kártyáinkat. Én nyertem megint az UGPF díjat, kommentben lehet tippelni, hogy minek a rövidítése :D Ekkor jött az ötlet, hogy pipázzunk. Előkerült a törött test, a Cappy-s üveg és a maradék alkatrészek, és innentől elkezdődött a barkácsolás.

A Cappy-s flakon már előzőleg le lett fújva graffity spray-jel, arra rá a test, az egészet bele egy korsóba, felönteni egy darabig hidegvízzel, aztán a tetejét papírral kibélelni, hogy ne mozogjon. Az összkép fenomenális, ha ez nem partypipa, akkor semmi. Már meg is volt tömve, amikor a bolond házigazdának eszébe jutott, hogy egy deka szenünk nincs helyben, a legközelebbi az Adrián CocoBrico-ja, amit talán be se tudtunk volna gyújtani, maradt volna az, hogy hagyjuk a rákba, vagy én hazatekerek (odavissza kb. 45 perc, fuckin suburbs...). A nagy tanakodás közbe felhívtuk Manny-t, hogy nem-e akar jönni, egy guriga szén társaságában, de lyukas gumibelső és fáradtság okán úgy döntött, hogy passzol. Kitaláltuk, hogy rakja ki a fekete gyémántot az ajtóba, majd én elmegyek érte :D El is tekertem, ott is volt, vissza is értem, be is gyújtottuk, beszarás. A dohány az elfeledett Prince Lime, naggyon killer anyag. A telefonomból szólt a Bob Marley, lőttük a füstkarikákat, elvoltunk, aztán elindultunk hazafelé.

Ezután következett még egy igazoltatás egy házszámtábla eltulajdonítása miatt és valószínűleg azért, mert ezek a bolondok a civilrendőrautó előtt futottak az úton hangosan röhögve, Szandi flipflopban csattogva... EJJJNYE! Persze nekem közöm nem volt a dolgokhoz, mégis csak nálam volt személyi :P Újabb bejegyzés a noteszben, remek, köszi srácok ^^