Történt ugyanis, hogy lebeszéltünk egy pipát péntek estére, mert hát miért ne, fogyjon a dohány meg a szén, a tüdőkapacitásról nem is beszélve.

Bebicikliztem a sétányra, vártam a népet, hívom Adriánt, mondom hol vagy?

-Még Robinál. Szenet hoztál?

-Nem, mert?

-Az szép,mert itt elfogyott. Hívd fel Manny-t, hogy hozzon.

Hívom szegény párát, felveszi, mondja, hogy pár lépés, és ottvan. És tényleg... Mivel nekem 40 perc odavissza, hogy hozzak, Manny nem kockáztatott meg egy hazautat, az 1001-ben meg túl drága ahhoz, hogy egyszer gyújtsunk, így a péntek esti pipázás elmaradt, helyette mentünk szombat délután. Cappucino-t szívtunk Manci pipájából hárman, szerintem egész jó volt, kis levegő, szánshájn, beszélgetés... Jó bemelegítő volt az estéhez...