Mivel holnap nincs iskola, ezért most van időm írni valamit, és már fáj a szívem, hogy itt pang szegény blog már mióta :S Szóval, egykét hete esett meg az, hogy felcsoportosultunk Adriánhoz egyet pipázni. Az egyébként az új törzshely, mert lehet Cocobrico-t izzítani (megtaláltam, yaaay), közel van az oskolához, ott a pipa, van Box, satöbbi. Nos, hát akkor gyújtsunk egyet, hát miért ne. Voltunk vagy öten, ehhez képest könnyen megszületett a választás, hínár-guano keverék, azaz menta-guava. Eddig még minden király, de ennyi embernek kevés az a füst, amit a Coco ad önmagában. Ekkor jött az ötlet, hogy tegyünk rá még valamit... még egy Coco erős lenne, mint az múltkor kiderült (OKTV előtt beszédültünk, olyan kábító volt), marad az öngyuli, annak is csak a fele. Rá lett ügyesen fabrikálva, ami ezután volt ott, azt csak videón lehetne ügyesen reprezentálni, de gondolom nem fogunk beágyazni ide semmit, szóval a képzelőerőtökre bízom. A lényeg az, hogy ekkora felhőket még nem szült senki szerintem. Manny bevállalt egy gyárkéményt, azaz megállás nélküli szívás-fújás, két percen belül homályosodott a szoba... Összességében ez egy jó dolog, legközelebb is alkalmazzuk remélem.