Örömmel látom, hogy nem fölöslegesen pötyögünk :). Igen, mostanában nem írtunk,  mert ment a szervezkedés, hogy Szajolban sátorozzunk. El is indult a nagy csapat pénteken, lecuccoltunk, beszélgettünk, nyársaltunk, ettünk... Este tíz magasságában, beindult a vízipipázás. Míg Manny fát rakott a tűzre, mi gyújtottunk egy Nakhla Cappucinot.

Nem tudtuk, hogy a pálmafások is csinálnak ilyen ízű dohányt. Nem modhatom azt hogy rossz volt, személy szerint én ellennék 50 grammal :). Szívtuk, de voltak ismeretlen arcok a többiek számára. Három szajoli leányzó. Az egyik, Szandi (Ő szajoli), már pipázott, szóval nem kellett kétszer mondani, viszont a másik páros... Kemény rábeszélések meg minden, és láss csodát, az egyik szívott belőle! Potom fél óráig kínálgattuk vele, és mit mondott utána? "Ez jó!" Igen, az. Nem véletlenül csináljuk. De terjesztettük eme 4400 fős településen az igét máshol is. Egy helyi srác is ott volt az ezt megelőző gyújtásnál. Kiss Laci, volt évfolyamtársam is résztvett egy lazuláson. Karesz haverom új 3 csöves, narancssárga shisháját tömtem. Meg kellett mutatni mi fán terem az élvezhető füst. Nakhla Őszibarack a dohánytartóba, két réteg alu, csillogós oldal lefelé, Three Kings, no meg alu sapi. Nem volt az igazi, íz az rendben, de füst... Ha az volt, akkor a dohány megpörkölődött. Valószínűleg sokat tömtem, az én vízipipámhoz már nagyobb a molassetartó. László is rávette magát a kóstolásra, szívott egyet, ízlelgette a cuccot. Azt mondta, neki is kell szereznie egy ilyet. Vissza a helyszínre... Éjfél körül még egy be lett ütemezve, a már több mint fél éves, száraz, gyógyszerízű Nakhla Meggy. Tamás tömte, nem tett rá a mézkeverékből, viszont szerinte nedves volt. Meg is néztem, és igen. Nem tudom hogy történt, de a lényeg hogy így nem kapart sapival sem. Hihetetlen felhőket sikerült a levegőbe juttatni, viszont a gyógyszer az gyógyszer maradt, talán egy kicsit javult, de nem lesz a kedvencem akkor sem. Csak csak vége lett ennek is. Másnap folytattuk. Tamásék garázsában volt esedékes a következő. Kint esett, a bennszülött csajok elmentek, csak ismerősök... Hordtunk le székeket, előkészítettünk mindent és Kala barátunk egy régi kincsét, a Nakhla Banánt szipákoltuk. Beszélgettünk erről-arról, néztük hogy eláll-e. Előkerültek a telefonok, képek nézegetése, hatalmas nevetések. Lényegében elvoltunk. Következő nap, pakolás után, immár csak 4-en, ugyanitt, ugyanezt tettük. Hazaindulás előtt csak sikerült hobbinknak áldozni még egy másfél órácskát. Belga szenet használtunk, ami szintén öngyulladós. Tömörebb a mienknél, de nem könnyű meggyújtani. Kipattogott és csak egy kis részen izzott utánna. Joey fújta egy darabig, de nem lett lényegesen nagyobb a kihasználható felület. Ráraktuk, lesz ami lesz alapon, sapi, szív, szív, szív. Kevés füst egy darabig, majd beindult. Íz 5/5, füst is. Hamuzásnál a szén darabokra tört és nagyon égett íz volt ezt követően. Ismétlem, amit már egyszer egy másik posztban mondtam: "Nem ajánlom a belga szenet!" Megebédeltünk, majd a következő helyközivel irány Szolnok. 

The End