A vizipipa.eu kezdte el szervezni (már amennyire kell) ezt a délutáni programot minden nagyobb városban, hogy ezzel népszerűsítse a pipázást, és hogy megismerd azokat a helyi arcokat, akiknek szintén bejön ez a fajta tevékenység. Előzetes felmérések szerint a szolnoki talira 97 ember volt hivatalos. Mi kötelességünknek éreztük, hogy megjelenjünk, hiszen sose írhatunk elég postot, és nem árt szemügyre venni a szolnoki rokonlelkeket.

Én biciklivel közelítettem meg a Verseghy parkot, ami a "rendezvény" helyszínéül szolgált, Adrián korival jött, és mire mi kiértünk, Robi már ott ült a füvön. Az akkori létszám úgy 16 lehetett, kisebb-nagyobb csoportokban szétszórva, persze az árnyékon. Mi az egyik nagyobb tömörülés mellé rendezkedtünk be, és elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mit tömjünk. A Prince Chocolate tűnt ideálisnak, mivel már régóta ki akartuk próbálni. Pár szívás után Adrián feladta a küzdelmet, neki egyáltalán nem ízlett, Robinak mindegy, csak füst legyen, nekem meg elég semlegesnek tűnt a cucc, se nem jó, se nem rossz. Mellettünk a srácok Al Waha konzerves dohányt szívtak egy elég méretes pipából, egyszerre két belga szénnel a tetején. Miután a csokiból elegünk lett, valami tuti cucc kellett, amit már előtte is próbáltunk, szóval a ChocoMint-re esett a választás. A doboz körbejárt ott a környéken, mindenki megszagolta, megcsodálta, aztán elkezdtük szívni. A menta gyorsan hatott, légúti problémák nem voltak... Úgy négy óra magasságában megjelent a SzolnokTV embere egy kamerával, és megörökítette az eseményt az utókor számára. Közterületesek és rendőrök a környéken nem voltak, úgyhogy zavartalanul folyhatott a füstölés. Ahogy néztem nagyjából mindenki jól érezte magát, ment a társalgás, eszmecsere, satöbbi. Ha jól emlékszem mi fél hat körül távoztunk a helyszínről. A véleményem a taliról: lehetett volna eseménydúsabb is, sokkal több ember kitolhatta volna a seggét, de ha nem nagyok az elvárások, nem lehet nagyot csalódni. Szerintem feelingesebb volt, mint egy sima pipázás, annak a 25 embernek köszönöm, hogy eljöttek, így legalább megmutattuk, hogy Szolnokon is jelen van a kultúra. A sok gyík, aki meg nem merte kidugni a fejét otthonról, hátha jövőre megteszi!